|
A napokban került ki nyomdából harmadik gyermekkötetem, Mesterségversek címmel. A könyv strófáiban a gyerkőcök arról ábrándoznak, mivé szeretnének válni felnővén. A kötet illusztrációit is magam készítettem.
"Ajánlom eme kötetet mindazon lurkóknak, kik még morfondíroznak miféle foglalkozásra adják üstöküket felnővén, s azoknak is, kik már egészen bizonyosan primadonnák, vagy pilóták szeretnének lenni, de néhány strófa erejéig szívesen bújnának szurtos kéményseprő-, rendőr-, bíró-, vagy épp borbélybőrbe."
Íme gy kis ízelítő:
Ha nagy leszek, PÉK leszek,
kakasszóra ébredek.
Belisztezem jól a deszkát,
s felkeltem a kenyértésztát.
Püfölöm és dagasztom,
pedig rá nem haragszom!
(Közben arra gondolok,
akire épp orrolok…)
Miután jó hosszan gyúrtam,
és magamat épp kifújtam,
a cipókat kiszaggatom,
kemencémbe bepakolom.
Kisül abban kifli, zsemle,
majd a lurkók nagy kedvence:
túrósbatyu, perec, briós,
csokis csiga, no és diós.
Foszlóskalács, ízes bukta,
munkám nem segíti kukta!
Receptjüket csak úgy fújom!
Problémám egy van, a súlyom…
Ha nagy leszek, ORVOS leszek,
Hippokratesz esküt teszek.
Köpenyem gombos, hófehér.
Tyű, de megnőttem! Térdig ér!
Nyakamban folyton sztetoszkóp.
(Fürdéskor azért nem ott lóg. )
Vitrinemben a fal mellett
sorakozik ami kellhet.
Mindenféle műszerek,
ampullák és kötszerek.
Drazsészerű pirulák,
apró színes fiolák.
Sebészolló, fecskendő,
hintőpor, és zsebkendő.
Néhány kémcső, endoszkóp,
üvegcsék, s egy mikroszkóp.
Példaképem Doktor Bubó,
bölcs bagoly ő, mindent tudó!
Ám Ursula oly nagy falat,
félek, kitörné a falat!
Roppant kedves nővérke,
de rendelőmbe nem fér be…
Ha nagy leszek, TOLMÁCS leszek,
nyelvem tucat nyelven pereg.
Lefordítok hetet-havat,megértetlen mukk se marad.
Miszter Honggal beszélek,
akad, amit nem értek…
Ám oly bőszen bólogatok,
azt hiszi, földije vagyok.
(Igen szakmai e titok)
Arcomon ez most nem grimasz,
épp azt mondom, makarimasz.
Nagyszakállú Joulupukki,
rajtam még a finn se fog ki!
Londonból jön vendégem,
Háudujudú, így kérdem.
S ha egy orosz közeleg,
nyikto nye atszusztvujet!
Állatul is beszélek,
ezt mondom a tevének:
Ejnye-bejnye kerge teve,
levesemet meg ne egye!
Ejjj! Fene essen bele kendbe,
eredjen melegebb helyre!
Ha nagy leszek, BÍRÓ leszek.
Igazságot, rendet teszek!
Hivatásom pelenkásan
eldőlt már, az óvodában.
Paragrafus volt a jelem,
végig kísér egy életen.
Teremben, ha tárgyalás van,
parókában és talárban
pulpituson ülök, fent,
s amit mondok, bizony szent.
Ügyvéd, ügyész, alperes,
a felperes, ki felkeres,
minden gesztusomat lesi,
szavaimat issza, eszi.
Ám amint hazaérkezem,
belém mar a félelem…
Ha véletlen cipőm sáros,
netán ingujjam lekváros,
vagy ezüstvillám elejtem,
névnapját elfelejtem,
esetleg ha nem találom
lakáskulcsom, vagy talárom,
asszonykám úgy felhördül,
tekintélyem eltörpül…
www.csodabogar.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!
|
